Mivel mindkét szívem csücske megkezdte sorozatbeli szereplését, ezért a korlátozott net minden szépségét kihasználva csak sikerült letöltenem mindkét dorama 1. részét. Hát mit mondjak... csöpögtem, folydogáltam minden lehető helyről. Tehetségesek ezek az Arashis drágáim, nem hiába.

( macskák, zárak... kinek mi )

Japánban nagyon tudják hogyan kell velem megszerettetni bizonyos eddig viszolygást keltő dolgokat, jelen esetben a macskákat. Csináljatok egy promóképet, amin Aiba egy szál fehér ingébe bújtatva egy ocsmány szőrös bajszos szörnyeteg feszít. Na jó, a megszerettetni talán túlzás, de el fogom viselni, ezért mindenképp. És *nagyot nyel* a cast többi része se hagy éppen hidegen. Fujiki Naohito sármja és neve elég az izgalomhoz? Nem? Hát az immár legdögösebbé felfejlődött Kanjani8 tag, Ohkura? Esküszöm letöltöm a keyhole-t, csak hogy szar minőségben is, de meg tudjam nézni az első részt. Egymás után lépkedem itt a gyönyör lépcsőit Arashi tekintetében és még az új Ohno-dráma el se kezdődött. Ajj mi lesz itt, kérem!

Melóban az ember olyan oldalakat is bebarangol, amiket otthon sose. Megnéztem a mai horoszkópomat. Nem kellett volna. A szűznek azt írja, hogy hiába érzi úgy, hogy ma szerencsésebb mindenki másnál, ez nem így van. Pedig tényleg így éreztem, ma 2 jó dolog is kilátásba került persze a velük járó aggályokkal, de akkor is jó kedvre ad okot. Ez meg azt tanácsolja nekem, hogy ne higgyem el, ha jól mennek a dolgok, hisz igazából minden fos. Fasza. Aztán megnéztem az oroszlánt, mivel mégiscsak az az aszcendensem és dominánsabb, mint a főjegyem vagy mi a szösz. Annak meg azt tanácsolják, hogy igyekezzen már a melóval, ne lógassa a lábát. Remek xD

Szorgalmasan töltögetem az Arashit, élőt, klippet, mindent, hogy este otthon szarrá csöpöghessük magunkat. Ha lesz idő, még Pit is töltök le.

Kicsi lj-m büszkén jelenti, hogy idén csinálom ezt 3. éve, ami már hagyománynak tekinthető. Sajnos egyre nehezebb lesz ilyen formában bemutatni minden év zenei terméséből a kedvenceimet a Youtube áldásos tevékenységének hála, de azért még küzdök xD A kedvencek száma 30-ra emelkedett, mert ha belezöldülök, se tudok kihúzni 5 számot.

( kocchi kocchi )

Erre nem lehet nem orrvérezve fangörcsölni.



Nem lett volna logikus és érdekes, ha ennyi idő után valami cukival vagy balladával tér vissza. Üvölt az egészről, hogy mennyire nem neki való ez a fajta stílus és valahogy pont ettől ellenállhatatlan. Azt hiszem ő a legkülönlegesebb Hádész a filmtörténelem során. Mellesleg már kiskoromban (tízévesen is görög mitológia buzi voltam és??) is meg voltam győződve róla, hogy Hádész nagyon szemrevaló bácsi lenne, ha élne, de ez felülmúlt úgy mindent. Imádom! És igazán belenéznék már a What's Up-ba, ha valahol fellelhető lenne... >.

Így ,hogy végre egészében hallgathattam meg az új Nightwish albumot, rengeteg dologban változott a véleményem az előző postomhoz képest. Az első 2-3 hallgatás után nem kifejezetten voltam elragadtatva, de mivel egyébként se hiszek a szerelem első látásban... egyre inkább végem van tőle. Olyan érthetetlen, nonsense és egyáltalán nem logikus döntések vannak benne, hogy csak találgatni tudok, hogy vajon Tuomas mennyire lehetett beállva, mikor összerakta egy egésszé. Az viszont továbbra is változatlan, hogy a "madaras szám" a kedvencem, ahogy a szerzője mondta. És borzasztóan megszerettem az I want my tears back nevű mások szerint fos című dalocskát. Ezt Tímea is nagyon. Szakadok a röhögéstől, amikor üvölti az egyetlen sort a számból, amit tud xD Éneklő panda.

Lassan elérkezik az évnek az az időszaka, amikor elkészítem immár szokássá vált évvégi zenei listámat, ahova a bekerülés felér egy Kohakus szerepléssel, úgyhogy a bandák számára most még nem késő elkezdeni a megvesztegetést. Tartós finomságokat év végéig, japán és koreai fiúkat határozatlan ideig fogadok. A kívánságlistám koreai része tartalmazza többek között Jin Woonie-t, Tabit és Daesungot, Kim Jae Wookot és nagyonerősen Kim Nam Gilt akár katonai egyenruhában is. A japán része a listámnak kilométer hosszúságú, de az első helyen perszehogy az egész Arashi van, különös tekintettel Aibénára és Ohno-kunra. Ezenkívül várok minden jósfésült 30+-ost, úgy mint Tanihara Shosuke, Fujiki Naohito, Sasaki Kuranosuke, Okada Junichi (xD) és még sorolhatnám. Ha már szóba hoztam a Kohakut, természetesen nem fogom kihagyni idén se (hisz Arashi és Inoue Mao emszíznek), de aszittem lerendezek egy leszúrt Rittbergert, mikor megláttam, hogy fellép a Kara meg az SNSD is. Oké, elismerem, hogy a Kara szekere meglepően jól fut Japánban és nem akarok én is Korea-utáló lenni japános szemmel, de... WTF??? Két előadó van, akiket hajlandó vagyok elfogadni ezen a jeles eseményen, de nekem ne bájologjanak ezek a béna Hallyu kurvák Japánban, amikor bemutatkozni is alig tudnak japánul. Szánalom a köbön. Azon meg visítottam, hogy Lady Gaga lesz a sztárvendég. Hát lol, ha tényleg így lesz, vicces lesz... lesz mit cenzúráznia az NHK-nek.

Asszem most megyek és lefoglalom magam mielőtt visszafordíthatatlan agyfaszt kapok. Ez történik akkor, ha egész nap semmi dolgom. Shit.

EDITke: öcséééém, hát mekkora érzéketlen lábgörcsös liba vagyok amiért elfelejtem üdvözölni legújabb layoutomat. Atarashii no layout, yoroshiku onegaishimasu! Dögös ez a szerencsétlenség a headerömön, nemde? Nemrég volt egy ilyen MGirl fotózása, ahol tradicionális japán környezetben fotózták úgyelve rá, hogy a yukata eleget mutasson a mellkasából (közönséges ribanc vagy, Aiba Masaki, oide~) és onnan van ez a kép. Ez a bizonyíték, hogy Japán kedvenc idiótája legalább tettetni tudja, hogy vannak mélyebb gondolatai annál, hogy vajon mire is haosnlít ez a gomba :)

Ötperces sikítás-visítással kezdeném ezt a bejegyzést. Na, ha megvolt, akkor rátérek az okára. Kijöttek az Imaginaerum számai, igaz csak félperces előzetesek, ami elég rendesen visszafogja a gyönyörfaktort, de öcséééém... zene, igazi, hamisítatlan finn zene a legjobbaktól. Továbbra se vagyok hajlandó behódolni Tuomasnak és nem sikítanám félájultan a nevét koncerten se (a többi liba úgyis ezt fogja csinálni), de ismét letett valamit az asztalra. Csoda, hogy össze nem roskad.

Taikatalvi - nekem igazából tökmindegy, hogy finnül vagy angolul, esetleg svédül énekelnek-e, de nyilván régen volt már a Kuolema tekee taiteilijan és kellett már pótolni. Altatódal úgy Marcosan. Mondanám, hogy elaltathatna ezzel, ha nem hangzana túl perverzül tekintve, hogy hogyan tekintek a vén rókára. Pörög az egész és ámulatba ejtő, hogy mennyi finomság van ebben a pasiban.

Storytime - szeretem, tipikus Nightwish, de semmi extra. Gonosz leszek, de sajnálom, hogy Anette csak ennyire képes. Attól még nem átlagos, mert áll mögötte 4 nagyszerű pasi... najó, 3 és fél, mer Emppu olyan kicsi, hogy nem számít egy egésznek *hülyeköcsög*

Ghost River - kőkemény. Ennyi lenne egy szóban. De ezen nem is érdemes csodálkozni, a zene ijesztő és Marco is a legsátánibb hangján süvölt bele a mikrofonba. Újabb bizonyíték Tuomas határtalan perverzségére és zsenialitására az, hogy szembeállított egy gyerekkórust Marco hangjával. Cukik lehetnek a szőke kisfiúk, de én továbbra is a szőke vénembert vinném, köszönöm...

Slow Love Slow - Anette teljesen megnyert ezzel a számmal. Egyrészről kurva erotikus, másrészről meg mennyeien romantikus, dögös és aranyos, vörös és halványrózsaszín... tartok tőle, hogy ez lesz a kedvencem az albumról, hacsak Marco nagyon gyorsan nem lép valamit.

I Want My Tears Back - a hangzásvilága gyönyörű, Anette és Marco meg igazán nem tehetnek arról, hogy kurvára nincs kémiájuk. Olyan, mintha testvérek vagy jóbarátok sírnák el egymásnak a bánatukat, persze a pasi megint túlkiabálja a nőt, úgy, de úgy tudja sajnáltatni magát... és én úgy, de úgy felkínálnám a vállam Zámbó Jimmy örökzöldjét énekelve xD

Scaretale - Helena Bonham Carter, ha már egyszer úgyis teljesen be van skatulyázva szegény. Anette is egy boszorkány, tudtam én. Egyelőre nem vagyok oda a számért, de könyörgöm, ez Nightwish, nem marad ez így sokáig.

Arabesque - nem vágom mire volt jó pont egy instrumentális félpercet kivágni belőle, de, ha azért, hogy húzzák előttünk a mézesmadzagot, akkor kívánok nekik 3 napnyi kellemes hasmenést. Engem nagyon meg lehet venni az ilyennel, szinte már érzem a füstölők illatát meg látom azokat a gyönyörű áttetsző anyagból készült Jázmin-ruhákat, fasza lesz ez, csak Anette ne kornyikáljon úgy, mint a Saharában.

Turn Loose The Mermaids - most van egy olyan beteg ötletem, hogy mi lenne, ha összeeresztenék a Nightwist a Korpiklaanival? Marco tuti egyből beilleszkedne, de a többiek? Nagyon szép népies hangzás meg Anette kissé irritáló, de azért viszonylag kellemes hangocskája. Szép szám, csak sok lesz már a lassúból.

Rest Calm - annyira kurva átlagos dolog ez, de valahogy mégis megfogott. Ez se valami túl gyors és remélem Marco majd bele-beleüvölt, különben lassan, de biztosan elúszunk a nyálban meg a nagy romantikában.

The Crow, The Owl And The Dove - jajhát Tuomas egyem a végzetesen szentimentális szívedet, te hősszerelmes, te... egyébként pedig TÖKÉLETES!!!! Szerelmesek, Marco és Anette. Csak finoman, szinte takaréklángon, de sose az intenzíven lángoló dolgok tartanak sokáig, nem igaz? Azt hiszem kijelölhetem a kedvencemet az albumról.

Last Ride Of The Day - kis helyes tombolós, de Anette ebbe bele fog dögleni élőben, most mondom. Marco meg, amekkora faszkeksz rohadtul fogja élvezni a saját kristálytiszta üvöltéseit. De ez alighanem így van jól.

Song Of Myself - Anette tud azért kemény lány lenni. Nekem sok a kórus, elvégre nem Epica vagy Gregorian ez, de egyefene, nekik már szinte minden el van nézve. Ez lesz az új 'kapja be a világ' számom, érzem a csontjaimban xD

Imaginaerum - a következő Moondance? Van itt minden, kérem, harsonák, skót duda, felföld, birkák, duci meztelen angyalkák, giccsparádé a köbön. Igazából viszont neki van igaza. Amikor eljött az ideje, akkor le kell zárni, mindegy miről legyen szó.

És most azt kántálom magamban, hogy legyen már december másodika vagy szivárogjon ki, mert szinte fizikailag fáj, hogy nem kaphatom meg ebben a percben. Nagyon giccses, drámai, eltúlzott álom, képzelgés, akármi ez. De a koncepció tökéletes és Tuomast nem a semmiért tartják zseninek. Már most teljesen bele vagyok szeretve és elég közel áll ahhoz, hogy elvegye az első helyet a Once-tól a kedvenc Nightwish-albumom listán. Kiitos, lady and gentlemen!

Ismételten nem bírtam ki. Többé nem vagyok képes szeretni... ja nem, ez nem az. De végülis mindkettőnek köze van Narshához. Értelmetlen vagyok, pont mint Ohno, de reggel van és csak ez megy a fejemben. Brown Eyed Girls. Cleansing Cream. A szívem egy kicsit megszakadt.

( dalszövegfordítás, mert kellett )

A HTML-kódolás még mindig sucks, nemkicsit -.-

Hát ennyire gonosz ember vagyok én. Aiba Masaki itt fekszik kiterülve ezen a csodaszép pink szőnyegen, de én felé se néztem már majdnem 2 hónapja. Igen, most mondanám, hogy azértmiattmeeeer real life's eating me, de nem mondom, mert élvezem. Mocskosul. Timivel lakni egy álom, néha kissé rémes beütéssel, de ezt a hülye pandát nem lehet 2 percnél tovább utálni. Dolgozunk, élünk, néha iszunk is és nem nagyon tanulok. De mindig elfáradunk. Ezért nem akartunk menni SF-re. Ezért se. Meg az "átok" miatt persze. De aztán Laura ollllyaaaan szépen kért, hogy mondom egyefene, max majd ülve bólogatva csapolt sopronizva elnyugdíjaskodjuk az estét és éjfélre itthon vagyunk. Hát ezt ott basztuk el, hogy Tyimmmi hazaesett melóból 6 körül és elég jó hangulatban voltunk már eleve is, de rá is segített az a kis bodzás csoda meg a jóféle szlovák sör. Timi jónőhöz illően órákig tudott volna szöszölni azzal, hogy mit vegyen fel, nekem meg még beszólt, hogy úgy nézek ki az ultraszexi pöttyös ruhácskámban, mint valami utolsó francia kurva. Nincs ízlése a csajnak. Kivasaltam a haját, vagyis próbálkoztam, mindjárt az elején sikerült megégetnem a talpam a hajsütővassal (nem mondom el, hogy történt, mer elég gáz lol), úgyhogy fasza volt minden, alig tudtam ráállni. Nembaj, csak elindultunk. Igen, az égvilágon mindenki minket bámult, túl jók vagyunk együtt, ennyi. Lila karszalagot kaptunk, lilát O__o Már a sorbanállásnál tudattuk a jónéppel, hogy meggyütt CT+, mert épp Mirotic szólt odabentről, mi meg szerényen elkezdtük üvölteni, hogy "I got youuuuu under my skiiiiiin". Egyébként telepatikus úton üzenem az ajtóban karszalagot figyelő pasinak, hogy irtó édes meg jófej voltál. És igen, én az egész Mirotic szövegét tudom. DBSK bazmeg! Amúgy nem értem miért panaszkodott mindenki a zenei felhozatalra, mi Timivel megállapítottuk, hogy talán ez volt az eddigi legjobb válogatás. Bár nem volt a Step a Karától és Pi se és Arashiból is csak egy szerény Happiness, megint túl sok koreai és túl kevés japán volt satöbbi, de akkoris fasza volt. VOLT SHANGHAI ROMANCE!!! Laura, köszi, hogy vigyáztatok a sörünkre, amíg mi sasasáztunk odabent! És jó volt újra látni a nagy fejedet, Hugi~ és kurvajóóóó a hajad még egyszer <3 Fuxy meg bekaphatja, a Sixth Sense nem partiszám, mi? Cö! Voooooolt! Ez az őstulok meg aszongya nekem, hogy "nesze neked sixtynine". Mondom az nem sixtynine, hanem sixth sense, te drága csodapók. De ja, marhára volt nekem sixtynine, élveztem is eléggé és üvöltöttem hányingerig. Hit that high~ Nagyon tetszett a Hot summer remix meg még egy csomó szám, amire most így nem emlékszem, de akkor ott kurvajó volt. Ja, a Tonight, hát az nagyon adta. Elvégre such a beautiful night vagy mi. Rohadt sokat piáltunk, de legalább annyit mozogtunk is, szóval háhhh se berúgás nem volt, se beautiful hangover, semmi. Ó a pultos pasi, hát én zabálom azt az alakot... Nem elég, hogy akkora cuki volt, hogy olcsóbban adta nekünk a muníciót, de még több vodkát is tett bele, mint bárki másnak. És bizony kijutott a próbálkozó pasikból is, ami hát... lol, úgy röviden tömören. Az egyik megkérdezte tőlem, hogy ha külföldi vagyok, akkor hogyhogy tudok magyarul. Ez volt az pillanat, mikor otthagytam az észlényt a picsába. Timikére is rászállt valami rokkervagyokjóóó? alak, hát sírtunk a röhögéstől rajtuk. Voltak cuki koreai üzletember bácsik ééédes kockás kötött mellénykébe meg még mindenfélék. Na, a lényeg az, hogy kurvakibaszottjó este volt és annyira nagyon örülök, hogy nem hagytuk ki. A hazaút is olyan volt, amilyet csak ez a CT+-nak nevezett csoda tud összehozni, de azt már nincs kedvem részletezni.

November 9-én pedig Budapestre jött Wakeshima Kanon, az übercuki csellósjány meg az Ancafe gitárosfiúcskája, Kanon. Életem legrövidebb koncertje volt és kurva kevesen voltunk, minden erőlködés nélkül első sorban álltunk, pedig késtünk is, de megérte. Kanon-chan egy olyan szinten mocskosul édes nő élőben, hogy aszittem elolvadok tőle, Kanon meg egyszerűen gyönyörű. Az ilyen pasi már nem dögös, helyes, jóképű vagy akármi, hanem egsyzerűen babaszépségű. És baszottul aranyos. Mondjuk korban meg intelligenciában is magasan a közönség felett voltunk, az egyik része sík otaku volt, a másik meg sikoltozó Ancafe-fan tinilány, de akkoris poén volt. Kanon-chan kétszer fogta meg a kezem, először a 3. sorból másztam előre, hogy naaaa nekem iiiis, és nem értem el teljesen, de a csaj észrevett és kinyúlt a kezemért, bassza meg! Aszittem ott rögtön hiperventillálok és meghalok orrvérzésben, másodszor meg úgy fogta meg a kezem, ahogy azt arrafelé illik, két kezébe szorította a jobb kezemet. Elalélok, de komolyan. Kanon meg cool pasi, pacsizgatott ott összevissza. Ő is kétszer fogta a kezem ohhh my godddd! Majdnem sikerült dedikáltatni a jegyet velük, majdnem. Fasza koncert volt, köszönöm az élményt!

Áhhh, fáradt vagyok és a Cleansing Cream megy a fejemben egyfolytában, ami lelkileg megvisel kicsit. Na, várjál rám, tollasbál. Oyasuminasai dögös fetrengő Aiba-chan!

A Új Szó szombati számában van egy Szombati Vendég című rovat, ahol minden héten elég érdekes emberekkel készítenek interjút és olyanokkal, akikkel másnak valahogy eszébe jutna leülnie beszélgetni. A mai szombati vendég nem más, mint Kim Ki-duk.
Anyu szerint nem vagyok normális, amiért le akarom gépelni ide az egész interjút, de rám annyira nagy hatással volt, hogy szeretném megosztani, mivel szerintem nem sokaknak van lehetőségük megvenni ezt az újságot.

( erre tehát az újra felbukkanó koreai sztárrendező szavaihoz )